TOLNAY KLÁRIRÓL
Tolnay Klári Budapest egyik klinikáján született 1914. július 17-én, de felnevelő faluja a Nógrád megyei Mohora volt. Édesapja négyszáz holdon gazdálkodott, nyolcszobás kúriában lakott a család. György bátyja két évvel idősebb volt, apja evangélikus vallását gyakorolta, Klári édesanyja katolikus hitében nőtt fel. A keresztségben a Rózsi nevet kapta, Klárivá Gaál Béla filmrendező nemesítette 1934-ben a Meseautó című film forgatása előtt.
Elemi iskoláit Mohorán végezte, Balassagyarmaton bejáró diákként járta ki a polgáriskola négy osztályát, majd a nyíregyházi Angolkisasszonyoknál tanult két esztendeig, végül a debreceni felsőkereskedelmiben érettségizett.
Családi indíttatásként rengeteget olvasott, édesanyjától zenét tanult, bátyjával és szüleivel kamaramuzsikált és énekelt. A színház világával Bókay János író és tekintélyes lapszerkesztő révén ismerkedett meg, a szívélyes rokon otthonába fogadta a szárnypróbálgatások idejére. A falusi kislány hamar feltalálta magát a korabeli színes, hangulatos bálok világában. A nagyreménynek bátorságával kopogtatott be privát meghallgatásra Rajnay Gábor neves színészhez, majd Heltai Jenő színidirektorhoz és végül Hevesi Sándorhoz, a korszak egyik legnagyobb színházcsinálójához. A meghallgatások fél sikert hoztak, gyönge biztatással párosultak, ám eredménnyel nem kecsegtettek.
A próbálkozások a Hunnia Filmgyárban folytatódtak, ahol pártfogásba vette Gaál Béla rendező, aki tanodájában ifjú, csinos lányokat oktatgatott a filmszínészi mesterség alapismereteire. Tolnay Klári itt átmenetileg otthonra lelt, statisztált, egymondatos szerepeket kapott, míg nem megkínálták egy jelentősebb szereppel a Meseautó című sikerfilmben. A filmgyárból a Vígszínházba vezetett útja, ahol voltaképpen teljesítmény nélkül figyelt föl rá Jób Dániel rendező és színházigazgató, aki csekélyke ösztöndíjjal a színház nagyjai közé fogadta azzal a szándékkal, hogy a színiskolát nem végzett növendék Somlay Artúr, Gombaszögi Ella, Rajnay Gábor, a Góth házaspár környezetében kijárja a vígszínházi iskolát. Naivaként számos darabban szerepelt, kiugró sikert 1938. október 15.-én aratott Jacques Deval könnyű kézzel megírt vígjátékában, a "Francia szobalányban".
1936-ban férjhez ment Ráthonyi Ákos ismert filmrendezőhöz. Zsuzsanna lányuk 1940-ben látta meg a napvilágot, három évvel később fiúnak adhatott volna életet, ha egy váratlan robbanás, amely a Mátra rengetegében érte utol, nem indítja el az idő előtti szülést. A háború elpusztítja a Vígszínházat, ideiglenes játszóhelyen folytatják életüket a társulat életben maradt művészei. Tolnay Klári a háború utáni esztendőkben magára maradt, Ráthonyi Ákos külföldre távozott. Várkonyi Zoltán Művész Színházában, ahol két esztendőt töltött,hozta össze jó sorsa Darvas Ivánnal. A legendás szerelemből házasság lett. A művészpáros útja 1958-ban elvált, Zsuzsi még 1956 lázas napjaiban vonatra szállt, hogy Londonban megkeresse édesapját. Ráthonyi Zsuzsa később Bécsbe költözött és férjhez ment egy filmoperatőrhöz. Nyugdíjazásáig a bécsi közszolgálati televízió elismert könnyűzenei szerkesztője volt. Édesanyja színi karrierje 1948-ban különös fordulatot vet. Benkő Gyulát, Somló István társaságában a Vígszínház igazgatójává nevezik ki. E művész-hármasnak köszönhető, hogy a Vígszínház visszatalált egykori önmagához.
Tolnay Klári, amidőn politikai okokból szétkergették a polgári értékrend őrzőit a Vígszínházból, 1950-ben a Madách Színházban lelt otthonra. E nagyhírű színházban immár modern hősnőként - sikert sikerre halmozott. 1951-ben, majd egy esztendővel később Kossuth-díjjal jutalmazták, elsők között vált érdemes művésszé 1950-ben, négy év múlva elnyerte a kiváló művész címet is. 1997-ben Budapest díszpolgárává avatták.
Színészi másodvirágzását 1990 és 1998 között élte; volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthattuk. 1998 őszén a Nemzeti Színház méltó szerepet szánt neki, Szabó Magda Régimódi történetében egy szeretetre méltó apácafőnök megformálására készülhetett. Október 27-én éjszaka, talán e szerepről álmodván, itt hagyott bennünket.