A magyar költészet napja

A Tolnay Klári Emlékház Pongárcz-Danielisz Ágnes Spangár András-díjas költő, a Tolnay Klári Emlékház egykori tárlatvezetője verseivel és gondolataival  köszönti a magyar költészet napját.

Költészet – Kincsek - Harmónia

A Magyar Költészet Napját 1964 óta ünneplik április 11-én, József Attila születésnapján.

Most 2024-et írunk, így az eltelt 60 év alatt, sokuk számára ez összekapcsolódik. Nagyon szeretem József Attila verseit, talán csak Nagy László verseit szeretem még ennél is jobban, ám érdekes módon április 11-én számomra - hosszú ideje - még egy név megjelenik: Márai Sándoré.

Márai Sándor 1900. április 11-én született, és nekem 2008-tól jelenik meg az ő neve is minden költészet napján, és azért éppen ekkortól, mert ekkor lettem tárlatvezető Mohorán a Tolnay Klári Emlékházban.

Bárkinek is, aki tárlatvezető volt vagy lesz a Tolnay Klári Emlékházban "alapmű" Párkány László "Tolnay Klári egyes szám első személyben" című könyve. Ebben olvastam először pl. a következő Márai verset:

A HALLGATÁSRÓL IS BESZÉL

Akarsz hallgatni velem? Jere, hallgass.
("A szó a hallgatásban lesz hatalmas" –
Idegen költő írta ezt, szegény,
Egyedül élt a föld másik felén -)
Hallgass velem. Úgy hallgass, mint a csókban
Hallgat a száj, mint vágy a bujdosókban,
Hallgass, mint magzat a mély anyaméhben
Vagy mint a nő, ha némán mondja: "Még nem!"

Ugye, milyen szép? Valódi kincs. De tárlatvezetőként más kincseket is találtam a Tolnay Klári Emlékházban – és mint munkatárs - szabad volt megnéznem! A fésülködő asztal mellett van egy láda, ízlésesen elrendezve, tele könyvekkel. Ismert írók és költők művei. Mindegyik kötet elején egy-egy kedves ajánlás a szeretett Művésznőnek. Ezeket a köteteket csak megérinteni is maga volt a csoda!

Vagy itt a ládában, vagy az egyik üveges szekrényben találtam egy Ady kötetet. Darvas Iván ceruzás nevével, a könyvjelző a "Köszönöm, köszönöm, köszönöm" című versél volt. Megjegyeztem, mert annyira nagy hatással volt rám, hogy éppen itt nyílt ki a kötet.

Legvégül - tényleg szerényen – szeretném elmondani azt, hogy magam is sok verset írtam itt az Emlékházban. Sem előtte, sem utána nem áradtak belőlem úgy a szavak, mint éppen abban az időszakban, amikor itt lehettem tárlatvezető. Ha arra gondolok, hogy vajon, miért történhetett mindez, csak azt a Harmóniát tudom indokként megjelölni, ami itt mindent körül vesz. Kint és bent, lent és fent. Élő-emlék-ház. Varázslat. Évtizedek távlatából is érzem a Tolnay-ház illatát! Igy a költészet napján különösen.

Pongrácz-Danielisz Ágnes

Emlék-szonett

Tolnay Klárinak

Tíz éve már. Könnyen libbentél el
a széllel. Hangod űrt ütött fehér
virágokon, míg elhagyott zenék
rohantak félve, tán elérnek Téged,

de már nem értek el. Hallod? Tíz éve
nem fogta senki Klárikánk kezét.
A mennyországi színpadon nem ég
tíz percre sem gyertyányi földi élet....

És hol van még az első felvonás,
hol van még, hogy zengő tapsban lágyan
hajolsz meg? Színésztársak zongorán

kísérve mentek már utánad...Hányan!...
S mikor fent, ott az égi színpadon
majd játszotok, küldj lentre egy mosolyt.

Fény-képek

keretben megőrzött idő
és eleven pillanat
- villanás -
mosoly, igéző tekintet
álom-fény pillák
bájos arc

- villanás -
a szendén csábító a kacéran komoly
a hódító a démon
ábrándos parasztlány
koronás királynő
- villanás -
mosoly, taps, mosoly
- fény -
Tolnay Klári arca:
eleven időben őrzött
csillag-pillanat
- villanás -
taps

2011.

Balla Istvánról

... és lelkébe lépett a csend,
színekbe öntött egy-egy világot,
kezében hűs nyári szellő:
arcokat érint,
anyagot némít,
halk morajlást hoz,
visz a Messiáshoz,
kezében hű nyári szellő:
végtelen úton
hangolja újra,
s bölcs-fénybe sírja
- itt -
a mennyországot...

2010.

fényösvények

Balla István kiállítására

lepkék - baglyok - ablakok - arcok

egy ősi csigaházban elbújt az idő

most ott tekereg

várja a fényt

várja a színeket

és megálmodja az em-bőr-be bújt életet

lepkék - baglyok - ablakok - arcok

Jeruzsálemben ma esett

aranycseppek zúdultak le

betakarták a kék eget

napsugárba kapaszkodtak

széllel szemben messze szálltak

megfordultak

s most itt vannak a szívemen

lepkék

olyan pillekönnyűek azok a percek

ahol szárnyra kap a képzelet

s a sötét magány olykor ragyog

és szikrázó boglárkák táncát szüli meg

majd izzani kezdenek az

arcok

s apró pórusokon át lélegző emlékek

tűnnek fel mindenütt

és talán most végre éppen

azon a fényösvényen megyek

amely egy katedrálishoz vezet

ablakok nyílnak ki sorra

ékszerképeket lát mindenki

aki jön velem

aztán leülünk egy padra

vagy különcként egy képkeretre

itt bármit lehet tenni

csak hallgatni nem

mert mi vagyunk a baglyok

meghuhogjuk a múltat

meghuhogjuk a jövőt

és eközben megérezzük

a varázslatot

lepkék-baglyok-ablakok-arcok

és a szenteket megőrző ikonok között

az Álmodót kísérje áldás

s áldás fogadjon minden érkezőt

2014.

Tolnay Klári 100. születésnapjára

az ókori világ hét csodáját

az idő hatalma feldarabolta

csak a piramisok állnak őrt

szelíden-némán

a szekeres csillagkép alatt

csoda a víz csoda a föld

csoda az élet

az ég a szél a tűz a nap

csoda a szeretet

csoda a vidámság

csoda a türelem

add Uram

hogy éppen addig éljünk mint amíg lehet

ha gyöngy-kalászokká lesznek a percek

örömet ad majd az aratás

egy új búzaszem egy új tavaszra zöldell

a többiből kenyér lesz

s ne félj - akad még bor is -

ha itt a folytatás

csoda a tér csoda az út

csoda az ember

és én hiszem hogy így van

- elvégre ezért vagyunk ma itt -

csoda az ünnep

csoda Tolnay Klári

csoda

és ez a csoda a lelkünkben lakik

2014.

álmodtam

levendula illata száll el a szélben

tán már tavaly nyár óta itt kering

misztikum ébred a tavaszi égen

és lilán jön el az est megint

ha akarom most a felhők fölé nézek

s bár a kulisszák titkait nem érti meg gyerek

a tizedik kapu nyitva - aranyló fények

vezetnek - utamat nem állják földi istenek

orchideák illata száll el a légben

csokoládé csordul - a cseppekben csak a csend kering

megérinteném az ízt - de félek

- az angyalok szájában málna -
s egy cukrászdába zárva - ébredek megint

ha akarom most a mennyben sétálok:

orchideák nyílnak

lilán és fehéren egy dal nevet

színek szeretnek
és amikor az égi-cukrászdába lépek

száz szál gyertya táncol - nem ég el

- nincs itt az Ünnepelt
mégis hallom a Hangját

azt mondja:

jók az emberek